Azt súgod, úgy szeretsz még – igaz talán,
És megtanultad ezt a leckét örökre már. 
Volt régen egy nagy ígéret,
S a túlsó part, hova átvinnélek,
De ezek után, mondd, kérlek, hogy mit reméljek?

Ha szívemen a kés,
Legközelebb mit tennél velem?
A kegyelemdöfés nem lenne a legszebb, azt hiszem.

Régóta nincs szerencsénk, sose volt talán,
És van olyan, hogy nincsen mentség, úgy tenni kár.

Lesz majd egy másik élet,
Hol te és én, meg a másik éned,                  
Sosem érzett nyugalomban összeférnek.                                               

Ha szívemen a kés,
Legközelebb mit tennél velem?
A kegyelemdöfés, tudod-e, hogy tényleg szívtelen? 

Test a testtől, szem a szemből
Veszi egyből – ha eldől – a “vége már” frekvenciát.

Ha vége már,
Kimondani mért muszáj?  
Csak rejtse el, rejtse el a félhomály!

Ha szívemen a kés,   
Legközelebb mit tennél velem? 
A kegyelemdöfés, tudod-e, hogy túl lélektelen?

Test a testtől, szem a szemből
Veszi egyből – ha eldől – a “vége már” frekvenciát.