Hidd el nekem, Anyának is iszonyú nehéz,
Amikor az oviajtón titkon visszanéz,
És azt látja, hogy nem találod benn a helyed,
Leülne a játszószőnyeg szélére veled.

De nem válthatunk egész napra ovi-bérletet,
Te viszont a varázsigét énekelheted:

“Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés!
Rajtam marad akkor is, ha jó messzire mész.
Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés,
Nem hat rám a veszekedés, kiközösítés.“

Hogyha Anya azt látja, hogy jól érzed magad,
Mosolyogva indul el és úgy érzi: szabad,
Hát ígérd meg, hogy holnap nem sírsz, nem panaszkodsz,
Két karoddal integetsz majd, és nem kapaszkodsz.

Mert nem válthatunk egész napra ovi-bérletet,
Te viszont a varázsigét énekelheted:

“Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés,
Rajtam marad akkor is, ha jó messzire mész.
Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés,
Nem ér el a csúfolódás, gúnyos nevetés.”

“De ma mégis gyere értem kicsit hamarabb!
Ugye, máris hiányzik az édes bogarad?
Ne már, most meg miért jöttél ilyen korán?
Nem játszottam eleget még egyáltalán!”

Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés,
Rajtam marad akkor is, ha jó messzire mész.
Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés,
Nem ér el a csúfolódás, gúnyos nevetés.

Varázsköpeny, varázspuszi, varázsölelés,
Körbevesz a szeretet és nincsen rajta rés.
Minden rossztól megvéd ez a varázsölelés,
Így már csupa móka lesz az oviba menés!”