Játszunk vágytól részegen
Az élet színpadán,
Azt vetítve szüntelen,
Mit a lelkünk megkíván.

Viszi a sors, ki nem lép!

Legyen az élet tabuk nélkül!
Legyen a szívünk szabad végül!
Végre látom már, ki az álarc mélyén él,
Gyere, nézz most rám,
Őszintén a harcunk véget ér, véget ér!

Sokszor voltam hontalan,
Átkozott magány!
Rabbá tettem önmagam
A rács túloldalán.

Viszi a sors, ki nem lép!

Legyen az élet tabuk nélkül!
Legyen a szívünk szabad végül!
Végre látom már, ki az álarc mélyén él,
Gyere, nézz most rám,
Őszintén a harcunk a véget ér, véget ér!

Valami eltört bennem,
Különös fegyver egy szó,
Szerepek jönnek-mennek,
De neked így vagyok jó.

Legyen az élet tabuk nélkül!
Legyen a szívünk szabad végül!
Végre látom már, ki az álarc mélyén él,
Gyere, nézz most rám,
Tabuk nélkül a harcunk véget ér, véget ér, véget ér!