Hogy is érthetnél,
Hogyha én sem értem még,
Ha egy szó
Rossz vagy éppen jó.
Van, ki mellém áll,
Pedig százszor eltolnám,
Mondd csak, óvsz,
Vagy ez csak egy póz?

Folyton húz a szakadék,
Mit élveznék, az nem elég,
“Minden rendben,
Csak nincsen kedvem.”
Furcsán néznek a szemek,
A jónak ellene megyek,
Ami fáj, az enyém!

Ez olyan skizofrén,
Itt belül vajon ki beszél?
Csak szerepet játszom,
Bírom tényleg.
Ó, ez olyan skizo!

Hogy is láthatnál,
Hogyha szemed tükrén át
Torz a kép,
Sohasem volt szép.
Inkább ellökném,
Aki jót ígér,
Félek még,
Legyen félemlék!

Folyton húz a szakadék,
Mit élveznék, az nem elég,
“Minden rendben,
Csak nincsen kedvem.”
Furcsán néznek a szemek,
A jónak ellene megyek,
Ami fáj, az enyém!

Ez olyan skizofrén,
Itt belül vajon ki beszél?
Hány szerepet játszol?
Bírom tényleg,
Ez olyan skizofrén!

Ez a harc idebenn már nem mentség,
Hát jobb, ha véget ér!
Ez a hang idegen, nem is ad, csak kér,
Csak gyenge ellenfél:
Ki jól figyel, az tudja rég.
Ha újra visszatér,
A jó oldalon állok még.

Ez olyan skizofrén,
Itt belül vajon ki beszél?
Csak szerepet játszom,
Bírom tényleg, hidd el,
Hogyha eltűnnél, nem siratnám,
Nem fognám így be a szám,
Lépnék már tovább.

Már megint ki beszél
Itt belül: vajon te vagy én?
Hány szerepet játszol?
Bírom tényleg, hidd el,
Hogyha eltűnnél, nem siratnám,
Nem fognád így be a szám,
Ez olyan skizofrén!