Érzem, tova tűnt már az a harc,
Mely azt hittem, végül majd felemészt.
Mondd, hogy nem lesz több kudarc,
Távol ugye már az a rész?
Lesz, hogy a szíved menekül,
De hidd el, hogy nem hagylak egyedül,
Csak újra bízz és légy merész,
Bárhogy is félsz!

Volt pár ég veled, most mégis szép az út,
És a tűz, ami bennünk felgyúlt, nem múlt.
Én értelek, bárhogy és bármi volt,
Hisz rég, az első perctől örökre szólt.

Ami elmúlt, azt már sose bánd,
Úgy könnyebb lesz végül a feledés.
Mondd, ha érzel még hiányt,
Vagy eltűnt-e végleg az a rés?
Szíved már meg nem sebesül,
Mert sorsodban nem hagylak egyedül,
Csak mindig bízz és légy merész,
Ha olykor még félsz!

Volt pár ég veled!
Most mégis szép az út,
És a tűz, ami bennünk felgyúlt, nem múlt.
Én értelek, bárhogy és bármi volt,
Hisz rég, az első perctől örökre szólt,

Te vagy, ki az angyalok hangját
Életembe tisztán hívod át,
Hogy érezzem jól,
Ez örökre szól.

Nincs több ég veled,
Csak együtt szép az út,
Nézd, a tűz, ami bennünk felgyúlt, nem múlt.
Én értelek, bárhogy és bármi volt,
Hisz rég, az első perctől örökre szólt,
Örökre szólt, örökre szólt!

(Sose lesz, ami már felemészt.
Gyönyörű, ugye már ez a rész?
A feledés vigye el, ami fájt.
Veled egy lebegés, ami vár.)