Van az úgy, mikor az ember
A jóra nehezen hangol,
Ahogyan néha a reggel
Egy kicsikét lassan indul,
De minden nap új esély,
Hogy életünkbe jöjjön a fény.

Van olyan, mikor a holnap
Életlen képnek tűnik,
És ahogyan hozzánk szólnak,
Az minket meg nem szólít,
De bennünk még él a hang, ami hív.

Olyan vagy, mint egy dal,
Mi a szívemben él,
Idebenn szavaid halkan dúdolom rég,
Úgy ragadsz el, olyan őszintén,
Mint más soha még.

Olyan vagy, mint egy dal,
Mi a szívembe mar,
Követem hangod és máris múlik a zaj,
Úgy adom át magam könnyedén,
Mint másnak soha még.

Van olyan, aki azt érzi,
Lehetne még jobb színész,
De próbál igazán élni,
Bár néha mást súg az ész,
És valahogy könnyebb lesz az egész.

Olyan vagy, mint egy dal,
Mi a szívembe mar,
Követem hangod és máris múlik a zaj,
Úgy adom át magam könnyedén,
Mint másnak soha még.

Visz az út, ha figyelek rád,
Oda, ahol nincs határ.
A hely, hol összeért a föld és az ég, ránk vár.

Olyan vagy, mint egy dal,
Mi a szívemben él,
Idebenn szavaid halkan dúdolom rég,
Úgy ragadsz el, olyan őszintén,
Mint más soha még.

Olyan vagy, mint egy dal,
Mi a szívembe mar,
Követem hangod és máris múlik a zaj,
Úgy adom át magam könnyedén,
Mint másnak soha még.