Minden nappal jobban vágytam rád,
Minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt fontosabb még,
Mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt,
Nem felejtem már,
De még, bárhogy kérsz:

Mennem kell tovább,
Ne hidd, hogy úgyse fáj,
Így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
Ha tényleg véget ér,
Csak hogy adj majd új esélyt,
Mondd, hogy: látlak még, ne félj!

Percek óta csendben nézel rám,
Nem hiszem, hogy visszatarthatnál.
Vajon mért nem vettük
Könnyedebben az életet?
Mért akartad mindenáron
Azt, hogy más legyek?
Mert így, bárhogy kérsz:

Mennem kell tovább,
Ne hidd, hogy úgyse fáj,
Így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
Ha tényleg véget ér,
Csak hogy adj majd új esélyt,
Mondd, hogy: látlak még, ne félj!

És ha zápor hull le rám,
A szívem is enyhül tán
És a napsugár
Majd hoz még száz csodát.
Bárhogy kérsz:

Mennem kell tovább,
Ne hidd, hogy úgyse fáj,
Így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
Ha tényleg véget ér,
Csak hogy adj majd új esélyt,
Mondd, hogy: látlak még, ne félj!