Neked ördögi kör,
Engem kerékbe tör az érzés.
Csak hogyha én tollak el,
Akkor engedsz közel- nem kérdés.

Félálomban még
Sírok szavaidért az ágyon.
Mért csak az az elég,
Ami folyton kevés, s csak vágyom.

Forog a sorskerék, ír majd egy új regényt,
Nem lesz több lázadás és szívmegszakadás.
Forog a sorskerék, harcunk majd véget ér,
Ébred egy új remény, a szívnek menedék.

Az út majd idevezet,
Vággyal kikövezett a lejtő.
Addig kell valami más,
Mástól kapott varázs-felejtő.

Hozz áldozatot,
Hogyha fontos vagyok, s akarnád.
Döntsd le falaidat,
Oldd fel valahogyan a karmát!

Forog a sorskerék, ír majd egy új regényt,
Nem lesz több lázadás és szívmegszakadás.
Forog a sorskerék, harcunk majd véget ér,
Ébred egy új remény, a szívnek menedék.