Az út véget ért,
Legyen máshol szerencséd!
Nézd, itt maradt
Ez a kínzó üresség.

Hamis a dal és hamis a kép,
Amit bennem festettél,
Neked az ég még mindig kék,
Nekem a legszebb álmom törted szét!

Én már nem hiszem,
Hogy a kezedben a végtelen,
Már nem viszem
A súlyokat szívemen,
Annyit mondok még: Isten veled!

Már nem tudom,
Volt-e bármi őszintén,
Fáj, de látnom kell,
Ha újra bízni szeretnék.

Hamis az érzés, hamis a kép,
Amit bennem keltettél,
Neked az ég még mindig kék,
Nekem a legszebb álmom törted szét!

Én lépek tovább,
Ahogy a tavasz jön a tél után,
Úgy élek tovább,
Hogy csak egy név vagy a múlt falán,
És már nem hiszem,
Hogy a kezedben a végtelen,
Annyit mondok még: Isten veled!

Győztél végül, én is látom,
De mondd csak, mennyit ér?
Engem biztos elvesztettél,
Úgy hogy végül meg sem ismertél.

Lépek tovább,
Ahogy a tavasz jön a tél után,
Úgy élek tovább,
Úgy élek tovább,
Hogy csak egy név vagy a múlt falán,
És már nem hiszem,
Hogy a kezedben a végtelen,
Annyit mondok még: Isten veled!