Kávéházi füstben feltépett levél
A végső lesz, vagy hűséget ígér?
A gyöngybetűkbe bújva csak fájdalom beszél,
Vagy eggyé válik végre most két fél?

Egy villanás,
A látomás
Meg sem áll,
Lehatol a szívig.
Ködös film csupán,
De mégis tisztábban látsz.

Egy perc és kész:
A nagy szerelmek így születtek,
Mersz és élsz,
Én úgy hiszem, hogy így szerettek ők,
Amitől fordul a föld tovább.

Egy perc és kész:
A nagy szerelmek így születnek,
Merj és élj,
Ha elhiszed, hogy így szeretlek,
Ránk csoda vár a régi idők nyomán!

A peron végén várva a múltidő elszáll,
Mint végtelenben eltűnő sínpár.
Érkezik a gyorssal egy régen várt világ,
Vagy elhervad a rózsa, mint száz vágy?

Egy villanás,
A látomás
Meg sem áll,
Lehatol a szívig.
Ködös film csupán,
De mégis tisztábban látsz.

Egy perc és kész:
A nagy szerelmek így születtek,
Mersz és élsz,
Én úgy hiszem, hogy így szerettek ők,
Amitől fordul a föld tovább.

Egy perc és kész:
A nagy szerelmek így születnek,
Merj és élj,
Ha elhiszed, hogy így szeretlek,
Ránk csoda vár a régi idők nyomán!