Ki igazán él, szabadon száll,
De odakinn nincsen még, kiben bízzon,
Türelem kell, ha igazit vár,
Hogy a sors majd útjába hozzon:

Akivel télen fűt a vágy,
Aki nyáron hűs, mint a szellő,
Aki ha játszunk, jó barát,
De a bajban felnő.

Nekem épp így kellesz,
És ezt nem cserélném el már többé semmiért,
Így jó lesz, hisz a szívem
Minden percben neved súgja rég.
Ki békét ad, kis izgalmat,
Már értem, mindig kincset ér,
Így kellesz, épp így, amilyen tényleg vagy.

A szavakon túl bizalom kell,
Ha odabenn játszik a fény meg az árnyék,
Ha a levegő fogy,
Szemeidben bárcsak jobb embert találnék:

Akivel télen fűt a vágy,
Aki nyáron hűs, mint a szellő,
Aki ha játszunk, jó barát,
De a bajban felnő.

Nekem épp így kellesz,
És ezt nem cserélném el már többé semmiért,
Így jó lesz, hisz a szívem
Minden percben neved súgja rég.
Ki békét ad, kis izgalmat,
Már értem, mindig kincset ér,
Így kellesz, épp így, amilyen tényleg vagy.

Mondd, hogy te mire vársz,
Mondd el, te kire vágysz,
Ha tudod a választ.
Akihez hazatalálsz,
Kiben társra találsz,
Legyek-e én az?
Van pár hibám, nem rejtem én,
Akarsz-e így is még,
Mit mondanál, ha kérdeném?

Nekem épp így kellesz,
És ezt nem cserélném el már többé semmiért,
Így jó lesz, hisz a szívem
Minden percben ég.

Nekem épp így kellesz,
És ezt nem cserélném el már többé semmiért,
Így jó lesz, hisz a szívem
Minden percben neved súgja rég.
Ki békét ad, kis izgalmat,
Már értem, mindig kincset ér,
Így kellesz, épp így, amilyen tényleg vagy.

Így kellesz, így jó lesz!
Így kellesz, így jó lesz!
Így kellesz, óóóó!