A félelem igazi arca,
Ami hajt bele ma is a harcba,
De tudd, aki kicsit is felnő,
Nem azt nézi, hogy legyen első.

A küzdelem igazi íze
Sose jó, hogyha le vagyunk győzve,
De mondd csak, hogy mért olyan édes,
Hogyha végül te vagy a győztes?

Nem tévedés: lehet az árral szemben,
Csak túl kevés, ki élni így mer.

Mért kell ez az egész,
Mért kell, hogy egyvalaki nyerjen?
Mért ennyire nehéz?
Beszéljünk végre egy nyelven!

Mért kell ez az egész?
Mért kell, hogy egyvalaki nyeljen?
Mért ennyire nehéz?
Hidd el, hogy jobb a holtverseny!

Nem bolond az, aki enged!
Vajon ébred-e kegyelem benned,
Vagy mindig csak az a harc édes,
Mikor végül te vagy a győztes?

Nem tévedés: lehet az árral szemben,
Csak túl kevés, ki élni így mer.

Mért kell ez az egész,
Mért kell, hogy egyvalaki nyerjen?
Mért ennyire nehéz?
Beszéljünk végre egy nyelven!

Mért kell ez az egész?
Mért kell, hogy egyvalaki nyeljen?
Mért ennyire nehéz?
Hidd el, hogy jobb a holtverseny!

Mért kell a verseny,
Mért kell, hogy tudjuk, ki a legjobb?
Ha kell a verseny,
Akkor csak magadnál légy jobb!

Mért kell ez az egész,
Mért kell, hogy egyvalaki nyerjen?
Mért ennyire nehéz?
Beszéljünk végre egy nyelven!

Mért kell ez az egész?
Mért kell, hogy egyvalaki nyeljen?
Mért ennyire nehéz?
Hidd el, hogy jobb a holtverseny!