Amikor a szív a tét, ott nem az ész beszél,
Mondhatják bár, ne álmokban élj!
Ha követed a halk szavát,
Ami most hajt felém,
Számíthatsz rám, nem kell, hogy félj!

Ahogyan egy lepke száll,
Repül a fényben éjszakákon át,
Én úgy kísérlek bárhová tovább.

Nem fáj rég,
Hogy annyi mindent nem láttam még,
Vár, mi álmomban él.
Egy hang, egy kéz
A végtelen nagy úton tart, nézd,
Hív, mi gyönyörű szép.

Te vagy aki fogva tart és érzem,
Nélküled ma már
Az életem nem élhetem talán.

Nem fáj rég,
Hogy annyi mindent nem láttam még,
Most jön felém!

Veled ez az új varázs- jöhet a száz tanács-,
Éget, mint a tűz, csak hozzád fűz.
Belehalok néha majd, ha jön a kétkedés,
Ha csókod túl kevés, meg kell, hogy érts!

Mért is él, ki nem remél, s a fényre hogy talál?
Mert elnyel így, az éj sötétje már.

Nem fáj rég,
Hogy annyi mindent nem láttam még,
Vár, mi álmomban él.
Egy hang, egy kéz
A végtelen nagy úton tart, nézd,
Hív, mi gyönyörű szép.

Nem fáj rég,
Hogy annyi mindent nem láttam még,
Vár, mi álmomban él.
Egy hang, egy kéz
A végtelen nagy úton tart, nézd,
Így gyönyörű, gyönyörű szép.

Gyönyörű szép,
Szebb, mint a képzelet,
Neked most elhiszem.
Gyönyörű szép,
Veled az életem, (olyan gyönyörű)
Fogom a két kezed.

Gyönyörű szép…

(Olyan régen várlak, hisz csak veled a jó!
Szórd a fényed, a szívem veled ébred,
Nem engedlek már el, érzem, sohasem.
Éget idebenn, ó, ez most a szerelem,
És érzem, érzem, te vagy a végzetem.
Eltűnt, ami fájt,
Csak tőled élek igazán,
Nincs jobb, nincs szebb, nincs más!)