Ugyanúgy, mint minden reggelen,
Útra kel egy szürke hadsereg,
Fuss, hogy le ne maradj!
Egyen ing és egyen gondolat,
Belerejted minden gondodat,
Félsz kiadni magad.

Hova tűnt a régi szenvedély,
Hol a tűz, mi mélyen benned ég?
Robotszívet kérsz a másikért,
Pedig dobog még.

Léphetsz egyformán, mit is vársz,
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég!

Mért hiszed, hogy nem nagy áldozat,
Elfeledni minden álmodat,
Mondd, mért volna jó?
Bedarál egy súlyos gépezet,
De csak addig, míg nem kérdezed,
Állj, ez mire való?

Hova tűnt a régi szenvedély,
Hol a tűz, mi mélyen benned ég?
Robotszívet kérsz a másikért,
Pedig dobog még.

Léphetsz egyformán, mit is vársz,
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég!

Gyere, gyere, ma is élhetsz bátran,
Tudod, lehet kicsit más formában,
Gyere, gyere, te is élhetsz bátran,
Ne várj tovább!

Léphetsz egyformán, mit is vársz,
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég!

Léphetsz egyformán, mit is vársz,
(Mondd, mit is vársz?)
Álarcodban már alig látsz.
(Már alig látsz!)
Élhetsz egyformán, hiszed még,
(Elhiszed még!)
De értsd meg, holnap már ez nem elég!
(Ez nem elég!)