Ahogy egyszer megjöttél és a borból töltöttél:
Soha nem múló kémhatás.
Ahogy megnevettettél, mintha könnyedebb lennék,
Azt nem tudta eddig más.

Ahogy arról kérdeztél, amire nem feleltem még,
Én hagytam, hogy engem láss.
Ahogy akkor elmentél és búcsút intettél,
Még nem fájt úgy semmi más,
Úgy kellett a folytatás!

Tudod, hogy mért ez, és mért nem az,
Te mindig értesz, veled nem kell maszk,
Szeretsz vagy nem szeretsz: már nem mindegy,
Belőled tényleg nincsen, csak Egy.

Ahogy másnap feltűntél és boldognak tűntél,
Már tudtam, a szívünk ég.
Ami téged felém hajt, az mért okozna bajt,
Abban ott van a mindenség,
És kell újra még, még, még!

Tudod, hogy mért ez, és mért nem az,
Te mindig értesz, veled nem kell maszk,
Szeretsz vagy nem szeretsz: már nem mindegy,
Belőled tényleg nincsen, csak Egy.

Mért ez, és mért nem az,
Te mindig értesz, veled nem kell maszk,
Szeretsz vagy nem szeretsz: már nem mindegy,
Belőled tényleg nincsen, csak Egy.

Döröghet most az ég,
Törhet ránk száz vendég,
Én észre sem venném,
Elmerültem már benned.
Hétfő vagy inkább péntek,
Nem tudom, nem is lényeg,
Mostantól velem ébredj!

Mért ez, és mért nem az,
Te mindig értesz, veled nem kell maszk,
Szeretsz vagy nem szeretsz: már nem mindegy,
Belőled tényleg nincsen, csak Egy.

Mért ez, és mért nem az,
Te mindig értesz, veled nem kell maszk,
Szeretsz vagy nem szeretsz: már nem mindegy,
Belőled tényleg nincsen, csak Egy.