Az első szívveréssel ugyanazt éljük át,
Várnak, azt reméljük,
Úgy, ahogy senki mást.

Valahogy elmúlt sok varázs
És párszor összetört a kép,
De ma is a régi teljesség,
Mit vágyunk annyiféleképp.

Van, aki szívvel, van, aki ésszel,
Van, aki mellett sohase férsz el,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart.

Van, aki pont úgy, van, aki máshogy,
Van, aki mellett hegyeket mászol,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart elém.

Néha eltűnődünk, hogyan is írjuk át,
Mi rég volt, igaz sem volt,
Lehet, hogy mégse fájt.

Valahol tudjuk legbelül,
Hogy lesz majd mindörökre szép,
De addig oly sok út vár ránk,
Min járunk annyiféleképp.

Van, aki szívvel, van, aki ésszel,
Van, aki mellett sohase férsz el,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart.

Van, aki pont úgy, van, aki máshogy,
Van, aki mellett hegyeket mászol,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart elém.

Máshogy el se mondhatnám,
Elnyűtt most minden egyes szó: az élet tőled jó.
Ha magad látod bennem, mikor engem látsz,
Ott van a válasz benned, amit régen vársz.

(Van, aki szívvel, van, aki ésszel)
Van, aki mellett sohase férsz el,
Csak te légy, csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart elém.

(Van, aki pont úgy, van, aki máshogy)
Van, aki mellett hegyeket mászol,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart.

Van, aki szívvel, van, aki ésszel,
Van, aki mellett sohase férsz el,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart.

Van, aki pont úgy, van, aki máshogy,
Van, aki mellett hegyeket mászol,
Csak te légy, ki láthatatlan tükröt tart elém.