Hunyd le a szemed, nem kell, hogy láss,
Tárd ki a szíved, úgy minden más.
Őszinte válasz mindig, mit ver,
Éld bele magad, varázslat kell!

Ősi ösztön támad fel,
Míg a csendes alkony kel, mégse félek.
Ahogy tűz a holdfény ránk,
Úgy az élet végigjár, s lázban égek,
Lázban égek, majd elégek.

Így lebegnénk,
Csak te és én
Olyan távol mindentől.
Így lebegnénk,
Míg tart az éj.

Ha repül a lélek, sohase téved.
A testünk egy láncban, örökös lázban.
Tűzben égek,
Benned élek!

Hunyd le a szemed, nem kell, hogy félj,
A szíved vezet, hogy új célhoz érj.
Érzem, az ajkad ajkamra ég,
Hidd el, hogy soha nem volt így még.

Ősi ösztön támad fel,
Míg a csendes alkony kel, mégse félek.
Ahogy tűz a holdfény ránk,
Úgy az élet végigjár, s lázban égek,
Lázban égek.

Ha repül a lélek, sohase téved.
A testünk egy láncban, örökös lázban.
Tűzben égek,
Most tűzben égek, így a jó!

Add meg magad, mondd, mire vágysz?
Vagy győzz le megint, légy a vadász,
(Gyere már!)
Add meg magad, úgy ahogy én,
Vár ránk, tudom, még ezer éj!

(Engedd el magad, nincs mitől félned!)

Így lebegnénk,
Míg tart az éj.

Ha repül a lélek, sohase téved.
A testünk egy láncban, örökös lázban
Tűzben égek, most tűzben élek,
Benned élek.