Koppan a léptem, a fény pirosra vált,
Míg várom a zöldet, egy gondolat fut át:
Pont itt volt egy éjjel, hogy macskakővé vált
A szívem, s mit hittem, akkor messze szállt.

A félhold az égen
Ma másképpen ég,
És azt súgja, érzem,
Hogy jön újra fény.

Az igazira várni kell, hinni kell,
Hogy lesz majd tényleg szép,
De tudod-e, hogy hagyni kell, ha átölel,
Mikor életedbe lép?

Az igazi majd úgy jön el,
Hogy nem hagy el,
És észre sem vennéd,
Hogy mikor került így közel,
De úgy figyel, ahogyan szeretnéd.

Egy csónakban ringok a semmi paplanján,
És őrzöm a titkom, mintha nem tudnám,
Hogy hogy váltsam szóra,
Mi sejtés még csupán,
De hív már az álmom csendes sóhaján.

A félhold az égen
Ma más tűzzel ég,
Egy szikrája gyűrűt fon
Ujjam köré.

Az igazira várni kell, hinni kell,
Hogy lesz majd tényleg szép,
De tudod-e, hogy hagyni kell, ha átölel,
Mikor életedbe lép?

Az igazi majd úgy jön el,
Hogy nem hagy el,
És észre sem vennéd,
Hogy mikor került így közel,
De úgy figyel, ahogyan szeretnéd.

Az igaziban bízni kell, hinni kell,
Hogy lesz majd minden szép,
De tudod-e, hogy hagyni kell, ha átölel,
Mikor életedbe lép?

Az igazi majd úgy jön el,
Hogy nem hagy el,
És észre sem vennéd,
Hogy mióta van ott veled,
De úgy szeret, ahogy te szeretnéd.