“Légy erős, mint a végtelen óceán!
A férfi hős” – mondtad rég, Apám.
“Ha bármi bánt, ne várj, míg mélyre ránt,
Ne légy olyan, kire várnak, hogy megbocsát!”

Rég nem vagy itt,
De érzem jól,
Hogy fentről nézel rám,
Talán ma büszke lennél már.

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.

“Mért ítélsz?” – kérdezted Apám.
“Légy merész, hogy te másképpen csináld!
Hol fal ledől, áll majd újra ház,
Ha fáj belül, menj, míg célt találsz!”

Rég nem vagy itt,
De érzem jól,
Hogy fentről nézel rám,
Talán ma büszke lennél már.

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szememben ég az a régi láng,
Bennem él tovább.

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szememben ég az a régi láng,
Bennem él tovább.

Bennem él tovább,
Bennem él tovább.