A semmi közepén
A tengerben csak egy apró csepp,
Mi a szívemen újabb égő seb:
Rejtsük el inkább,
Úgysem lesz tisztább,
Játsszunk úgy, hogy nem is fáj!
Mi a szívemen újabb égő seb:
Rejtsük el inkább,
Úgysem lesz tisztább,
Játsszunk úgy, hogy nem is fáj!
Keserű minden reggelem,
Álarcom csendben felteszem,
Bárcsak őszintén elmesélhetném,
És ami fáj, elvenném.
Lélekvesztő az idő,
Mégis megbocsát
Minden nagy hibát,
Hull ránk talán még fény
A semmi közepén.
Nagy rendező az idő,
Egyszer megbocsát
Minden éjszakát,
Míg várok rád büszkén
A semmi közepén.
Köztünk jár ez a szótlanság,
Ölelsz, bár inkább végre vádolnál.
Bárcsak őszintén elmesélhetnéd,
És ami fáj, elvennéd.
Ölelsz, bár inkább végre vádolnál.
Bárcsak őszintén elmesélhetnéd,
És ami fáj, elvennéd.
Lélekvesztő az idő,
Mégis megbocsát
Minden nagy hibát,
Hull ránk talán még fény
A semmi közepén.
Nagy rendező az idő,
Egyszer megbocsát
Minden éjszakát,
Míg várok rád büszkén
A semmi közepén.
Lélekvesztő az idő,
De hoz majd új csodát
A fájó szíven át,
És lehet végül még
Minden a miénk.
De hoz majd új csodát
A fájó szíven át,
És lehet végül még
Minden a miénk.